„Az elején mindent kézzel csináltunk. Húszliteres fazekakban főztük a szörpöket” – a Mayer szörpök története

Két évvel ezelőtt egy ajándékba kapott üveg málnaszörp olyat tett, amit ritkán él át az ember. Egy időutazás volt, egy régmúlt emlék gyorsvonatként érkező képe.

2026. június 12. 9:56 - szerző: Sándor Adrienn

CÍMKÉK: bodzaszörp eperszörp étterem interjú magyar termék málnaszörp mayer szörp recept szörp szörpfőzés

Egy korty elég volt hozzá, hogy visszaugorjunk az időben harminc évet, mintha a nagymama konyhájában állnánk, töltenénk a ragacsos üvegekbe az élénkpiros, rostos, mennyei málnaszörpöt. De hiszen ez nem is az, ez nem az a szörp, ez nem az a kor már, mégis minden korttyal ott voltunk, ahol jó volt lenni. Minket levett a lábunkról, hiszen a Mayer szörpök és lekvárok ízvilága, külleme, mind-mind tisztelgés a régiek előtt. Nem kellenek ízfokozók, színstabilizálók. Gyümölcs kell. Sok. És a Mayer ezt tudja. Nagyon is.

21 féle szörp, 6 fajta lekvár, 1 gin és 1 kávé. Mindez egy budakeszi családi ház alsó részéből indult, de ma már hazánk egyik közkedvelt, prémium minőségű gyártójának termékei.

Galajda Péterrel, a Mayer szörp tulajdonosával az új üzemben és kávézóban beszélgettünk a múltról, jelenről és a jövőről.

Good Food: Hogy jött a szörp az életedbe?

Galajda Péter: Jó minőségű szörpöt kerestünk az újpesti éttermünkbe, de állandóan falakba ütköztünk. Vagy nem volt olyan, amit mi szerettünk volna, vagy ha megfelelt, akkor nem tudtak akkora mennyiségben szállítani, amire nekünk szükségünk volt. Egy nap aztán úgy döntöttem, na, majd én. Hiszen szörpöt főzni nem lehet nagy dolog, mindenki csinálta régen otthon, nekem miért ne menne. Gondoltam én. Aztán hazamentem, megfőztem és tényleg jó lett.

GF: Az éttermi szörpellátás tehát megoldódott. Hogy jött a következő lépés?

GP: Innen indult minden. Volt olyan vevő az étteremben, aki műanyag palackban vitte haza a megvásárolt szörpünket. Egy borkereskedő barátom egyszer csak közölte, ha ezt normálisan, minőségi csomagolásban forgalmaznánk, könnyedén eladható lenne a legjobb éttermekben és bárokban is. Ekkor alakult át a édesanyámék családi házának alsó része egy kis üzemmé, amelytől most veszünk búcsút, lévén elkészült az új szörpüzemünk.

GF: Miben lett más ez az üzem, mint a régi, mekkora fejlesztések történtek?

GP: Az elején mindent kézzel csináltunk. Húszliteres fazekakban főztük a szörpöket. Anno a legnagyobb fejlesztésünk az volt, hogy a fazékra szereltünk egy csapot alulra, hogy abból már az üvegekbe lehessen tölteni a szörpöt. Világmegváltónak gondoltuk magunkat, hogy erre képesek voltunk (nevet). Megháromszoroztuk a termelésünket. Így fejlesztgettünk mindig, a cél annyi volt csupán, hogy kicsit könnyebb legyen a mindennapi gyártás. Az elején az üvegeket kézzel zártuk le, de mivel egy idő után már hólyagos volt mindenkinek a keze, muszáj volt fejleszteni. Sok probléma is volt a kézi kupakozás miatt, hiszen a századikat már nyilván nem húztad meg annyira, levegőt kapott, megromlott. Ekkor vettük meg az első csavarzárógépet.. Mindegyik egyformán zár, stabil minőséget tudtunk elérni vele. De például a címkézést a mai napig kézzel csináljuk. Az évek során akkora rutinunk lett ebben, hogy már a polcra kipakolt üvegeken sem mindig orgonasípnak látszódnak egymás mellett a felragasztott matricák. Rutinból egységes lett.

GF: Mennyi gépet használtok így, mennyire lett gépiesítve az új üzem?

GP: Igazából csak annyit gépet használunk, ami feltétlenül szükséges az állandó minőség megőrzéséhez. Ma már lehetetlen bármit is csinálni gépek nélkül. Néha megkapjuk, hogy nem is vagyunk manufaktúra, hiszen gépi üstben készülnek a szörpök, de hát nem lehet máshogy. Nem tudsz nagy tábortüzet rakni és ott főzni a szörpöt, lekvárt. Itt vannak az elektromos üstök, segítik a munkánkat, jobb minőséget biztosítanak. Évekig tölcsérrel töltögettük az üvegeket. Innen nézve, óriási pazarlás volt, mert egy gépi töltés minden szempontból tisztább és hatékonyabb.

Gf: Hány ízzel indultatok?

GP: Az alapszörpökkel: málna, eper, meggy, ribizli. Majd ez bővült folyamatosan. Lett igény a cukormentes szörpökre is, de azzal is sok kísérletezés volt, hogy megtaláljuk azt a cukorpótlót, aminek nincs negatív mellékíze. Aztán jöttek a jeges teák: mi az étteremben sosem árultunk gyári jeges teákat, mindig szálas teából lett lefőzve reggel. Ez persze kiszámíthatatlan volt. Vagy túl sok lett, vagy kevés, vagy tovább ázott és keserű lett. Innen jött az ötlet, hogy csináljunk egy koncentrátumot, amit rendes szálas teából, adalékanyagok nélkül készítünk, és leegyszerűsíti az életet.

Gf: Melyik volt az az íz, amitől azért kicsit féltetek, hogy fogadja a vendégkör?

GP: A csilisek. Nagy Gábor Gabko nagymarosi csilitermelővel a mexikói éttermünkben már együtt dolgoztunk. Aztán kigondoltuk egy beszélgetés során, hogy kéne egy olyan közös terméket készíteni, ahol egymás vevőkörének bemutathatjuk a másik termékeit. Csináljunk egy csilis málnát. Akkora sikere lett, amin még mi is meglepődtünk. Ő kapott először a Great Taste-en 2 csillagot. A mai napig nagy sikere van a csilis szörpöknek, amiket aztán követett a csilis lekvár is.

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

EZEKET IS AJÁNLJUK

„Életmódot váltani sosem könnyű” – Interjú Belovai Rékával, a FeminPRO étrend-kiegészítő márka tulajdonosával Sok nőhöz hasonlóan Belovai Rékára is nagy hatást gyakoroltak a kétezres ...