„Számomra a kézművesség nem mennyiséget, hanem szemléletet jelent: a tökéletességre való törekvést minden egyes táblában.”

A chocoMe története egy kedves magyar sikersztori, egy történet, mely megmutatja, hogy ha hiszünk a céljainkban, el is érthetjük azokat.

2026. június 17. 11:57 - szerző: Sándor Adrienn - Good Food

CÍMKÉK: bean to bar csoki csokoládé csokoládékészítés desszert édesség interjú kakaó kakaóbab

Mészáros Gábor 2009-ben, egy garzonlakásból indította el csokoládémanufaktúráját, mára pedig 25 országban, 21 nemzetközi repülőtéren és számos különleges gourmet- és borboltban kaphatók a termékei. A chocoMe múltjáról, jelenjéről és jövőjéről beszélgettünk vele.

 

GoodFood: Hogyan indult a chocoMe története?

Mészáros Gábor: 2009-ben hagytam el az előző munkahelyemet, és valami egészen másban kerestem önmagamat. Közgazdásznak tanultam, dolgoztam, de a vendéglátás mindig is közel állt hozzám. Azt tudtam, hogy többet nem szeretnék már nagy multi cégnél dolgozni. Olyan tevékenységet szerettem volna, amihez szenvedéllyel tudok viszonyulni, és amiben a kreativitásom is megjelenhet. Szerettem volna valami olyasmivel foglalkozni, ami közel áll a gasztronómiához, de nem nagyon találtam az utat. A csokoládé világa akkoriban még alig volt jelen itthon kézműves formában, és úgy éreztem, van benne lehetőség. Elkezdtem nyomozgatni, kutakodni, és nem értettem, miért nem foglalkoznak ezzel többen: vagy nem lehet erre sikeres üzletet építeni, vagy nincs igény a kézműves csokoládékra. Én azt gondoltam, sikerre lehet vinni ezt az ágat. Megtanultam a szakmát, és gyakorlatilag munkát teremtettem magamnak.

Gf: Mennyire volt nehéz a kezdeti tanulás a csokoládé világában? 

MG: Egyszerű semmiképp nem volt (nevet). Bármelyik cukrásszal beszéltem, senki nem tanulta a csokoládékészítést, mert itthon nem tudsz ilyet tanulni. A cukrászati képzésnek ez nem része. Aki meg tanulta, az pedig megcsinálta a saját vállalkozását. Egyetlenegy út maradt: nekem kell megtanulni, felkutatni mindent. Magyar szakirodalom akkor még nem nagyon volt, most se igazán lehet fellelni. Autodidakta módon kezdem elmélyedni a csokoládékészítésben. És ahogy az lenni szokott, minél jobban elmélyedsz valamiben, ami érdekel, egyre több ajtó nyílik ki, és egyre több tudásra vágysz. Angol nyelvű szakirodalmak alapján igyekeztem minél több tudásra szert tenni, és fejlődni. Akkor már szerettem volna Belgiumba menni tanfolyamra, amit sikerült is elérni, és innentől kezdve már nem visszaút. 

Gf: Te szereted amúgy a csokoládét? 

MG: Akkoriban nem szerettem (nevet). Tényleg, piaci alapon, közgazdász szemmel vágtam ebbe bele, de nagyon hamar fellángolt a szerelem. Már amikor felmerült az első kérdés, ki fogja készíteni a csokoládét, akkor bizonyossá vált, hogy erre itthon még nincs szakma, meg kell tanulni valahogy, valahonnan. Elkezdtem, kutatgattam, tanultam, fejlődtem, és rajongóvá váltam. A csokoládé számomra nem édesség, hanem élmény – és ezt az élményt szeretném átadni minden egyes táblán keresztül.

Gf: Hogy indultál el a táblás csokoládé világába, miért nem a bonbonok felé vezetett az utad? 

MG: A bonbonoknak ugye az a hátránya, hogy az úgynevezett friss bonbonok két-három hetes szavatossági idővel rendelkeznek, máskülönben megromlik a benne lévő töltelék. Vagy raksz bele tartósítószert, de akkor meg mitől lesz más a te bonbonod, mint a többi, piacon kapható termék? Elkezdtem azt nézegetni, hogy mi az a csokoládétermék, ami nem tömegtermék, nem kell tartósítószert használni, és terjeszteni is könnyebben lehet, mint a bonbont. Elmentem a táblás csoki irányába, hogy lássam, itt milyen lehetőségek vannak. Marketingesként tudtam, mi az, amire fontos odafigyelni, mi az, ami jó irány lehet. Szerencsére sikerült tényleg úgy elindulni, hogy a táblás csokoládé már a legelejétől kezdve óriási sikernek örvendett. 

Gf: Szerinted ez a siker a csomagolásnak is köszönhető? 

MG: Mindenképp. Az akkori táblás csokoládék csomagolásánál szinte senki nem figyelt arra, hogy maga a csokoládé egy vizuális élményt adjon. Nagyon szerettem volna, ha nem a csomagolás viszi el a szemet, hanem maga a termék. Minél nagyobb ablak legyen, minél jobban látszódjon a csokoládé, amit magvakkal, gyümölcsökkel, virágokkal szórtunk meg. Egy belsőépítész barátom segített megtervezni a csomagolást, amit azóta is alapnak tekintünk. 

Gf: Elkezdődtek a munkák, kész voltak a csokoládék. Hogy indult el az értékesítés? 

MG: Volt egy barátom, akinek sajtós kapcsolatai voltak. Akkor már hónapok óta kérdezgette, mi lett a munkámmal, most mivel foglalkozom. Egy ideig nem is mertem neki bevallani, csak azt mondtam, hogy egy csokis cégnél vagyok. Aztán elárultam, hogy én vagyok a csokigyártó. El se tudta képzelni rólam, de nagyon kíváncsi és lelkes volt. Közölte, hogy na majd ő szervez nekem egy kóstoló eseményt, és ha kell, a tévébe is bejuttat. Két kézzel tiltakoztam, hogy na azt biztos nem (nevet). Aztán a meghirdetett eseményre akkora volt az érdeklődés, hogy más helyre kellett szervezni, mint eredetileg terveztük, és aztán minden zajlott már a maga útján. 

Gf: Hogy hatott rátok a Covid? 

MG: Őszintén megmondva, ha két-három hónappal tovább tart a járvány, mi csődbe megyünk. A bevételünk jelentős része a turizmushoz köthető, azon belül is a reptéri eladásokhoz. Mi vagyunk az egyetlen magyar márka, amely nemzetközi reptereken is jelen van. Húsz reptéren találhatóak meg a termékeink, a budapesti reptéri forgalmunk pedig elképesztő. Sokkoló volt a Covid terjedése miatti visszaesés, hiszen a bevételünk harmada a repterekről folyik be. Ráadásul ugye a turizmus leállt, így a szuvenírboltokban és a szállodákban is leállt a forgalom. 

Gf: Említetted, hogy a bevételi forrásnál erős láb a turizmus, hogy magyar csokival térjenek haza turisták. Szerinted a csomagolás alapján ez kiderül, hogy itt egy helyi csokoládéról beszélünk? 

MG: A csomagoláson fel van tüntetve természetesen, hogy magyar termék, de több oka is van, hogy nem szeretnénk ezt ennél jobban reklámozni, és itt a legfontosabb talán az, hogy Magyarország nem éppen csokoládé-nagyhatalom (nevet). Igyekszünk egy olyan vonalat képviselni, amit bárki elérhet, ha szeretné és igénye van rá, de nem vagyunk jelen szupermarketekben, nem feltétlenül vagyunk tömegtermék és nem is szeretnénk az lenni. 

Gf: Mit jelent neked a maga a chocoMe?

MG: Nálunk minden az alapanyagoknál kezdődik. Az Atelier termékcsalád például mindössze két összetevőt tartalmaz: kakaóbabot és cukrot – kizárólag akkor adunk hozzá kakaóvajat, ha technológiailag elengedhetetlen. Számomra a kézművesség nem mennyiséget, hanem szemléletet jelent: a tökéletességre való törekvést minden egyes táblában.

Gf: Mikor indultál el a „bean to bar” vonalon? 

MG: 2017-ben döntöttem el, hogy szeretnék bean to bar csokoládét is készíteni – vagyis olyat, ami a kakaóbabtól a kész tábláig a mi kezeink között születik meg. Ennek érdekében elutaztam több kakaóültetvényre is, hogy megismerjem a termesztés folyamatát. Az első ilyen csokoládéink 2019-ben készültek el, és azóta is folyamatosan fejlesztjük őket. A célom mindig az volt, hogy olyan ízvilágokat hozzunk létre, amelyek nemcsak különlegesek, hanem mentesek a felesleges hozzáadott anyagoktól, trükköktől.

Hiszem, hogy a céljaink eléréséhez mindent meg is tettem:  ha kellett, a legjobbaktól tanultam, a legjobb eszközöket szereztük be és a legjobb alapanyagot. Mindezt tettük emberi módon, nem ipari kizsigereléssel, és nem a minőség rovására. 

Gf: Miért fontos szerinted ez az irány? 

MG: A bean to bar csokoládéinknál kulcsfontosságú számunkra, hogy pontosan tudjuk, honnan származik a kakaóbab, és milyen körülmények között dolgoznak az ültetvényeken. Meggyőződtünk arról, hogy az általunk használt bab organikusan termesztett, vegyszerek nélkül. A fenntarthatóság nálunk nem PR-téma, hanem természetes igény – a csomagolásnál, a logisztikában és az alapanyag-beszerzésben egyaránt. A csokoládékészítés csúcsa a bean to bar, és mi nem szeretnénk ennél lejjebb adni. 

Gf: Sikeresnek látod a klasszikus termékeid mellet a bean to bar csokoládékat? 

MG: Természetesen. Nemcsak azért, mert elfogultak vagyunk már ezzel az iránnyal, és mindenképp a magas minőség felé szeretnénk továbbmenni, hanem büszkén mondhatjuk el, hogy mind a klasszikus termékeink, mind az Atelier termékek óriási sikereknek örvendenek. Külföldi versenyeken bármelyik kategóriában indítunk a csokoládéinkból, szerencsésen a díjazottak között vagyunk. 

Gf: Mit tekintesz a legnagyobb sikernek? 

MG: Mint említettem, nagyon jó visszajelzés, hogy a versenyeken is értékelik a munkánkat, nem csak a vevőink, ráadásul azt látni, hogy külföldi kiállításokon a mi standunk körül állandó a pezsgés, jövés-menés, az egy nagyon jóleső dolog. Kicsit hisszük, hogy feltettük hazánkat a csokoládékészítés térképére. 

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
« előző oldal   |   következő oldal »