"Nem vagyunk nagy szálloda, ezért a kapcsolatunk sokkal közvetlenebb a vendégeinkkel"

Szeretjük az olyan helyeket, ahol nemcsak fizikai szépséggel, de olyan láthatatlan energiákkal is találkozhatunk, melyekkel néhány nap alatt is teljesen fel tudunk töltődni. Badacsony egy ilyen hely.

2026. június 15. 15:55 - szerző:

CÍMKÉK: badacsony balaton bor hotel neptun badacsony szálloda utazás

 

A Balaton szépsége adott, de a helyiek összefogása, egymás segítése és támogatása valami olyan jó dolog, hogy ezt látva biztosan visszanyerjük a hitünket a világ jóságában. Hogy mit is lehet csinálni a Balatonnál szezonon kívül? Pihenni. De sokkal inkább enni, inni, kirándulni. Aki kicsit is érdeklődik a gasztronómia iránt, itt a helye. Mi most Badacsonyba látogattunk el egy kedves kis boutiqe hotelbe, a Neptun Badacsonyba, ahol a tulajdonos Nagy Miklóssal és feleségével, Dórival beszélgettünk erről a szerelem-projektről.

Neptun Badacsony - interjú a tulajdonosokkal

 

Good Food: Mesélnétek nekünk a kezdetekről? Hogy jött az ötlet, mindig ezt szerettétek volna csinálni? 

Nagy Miki: Ez az egész egy organikus fejlődés volt. Nem rendelkeztünk vendéglátós felmenőkkel, az élet és az álmaink alakították, hogy ide jutottunk. Édesapám találta ki először, hogy jó lenne gasztronómiával, vendéglátással foglalkozni. Szerette a szőlőt, értett is hozzá. Volt tehát borunk. Így jött a gondolat, hogy mivel már több készül, mint amit a család elbír, talán nem más megyékbe kéne elhordani a bort, hanem itt helyben csináljunk valamit. Innen jött az ötlet, hogy a régi családi telken csináljunk egy borozót. Aztán persze az egyik dolog hozta a másikat: volt bor, akkor az emberek ételt kerestek mellé. Jó, akkor csináljunk melegkonyhát. De ha már esznek-isznak, jó lenne itt is aludni. Így lett egy kis panzió. Én eredetileg állatorvosnak készültem, de nem vettek fel az egyetemre. Akkor már alakult a családi étterem és panzió, így már nem is jelentkeztem újra az egyetemre, belevágtunk az öcsémmel a családi vállalkozásba. Aztán már emellett végeztem, céltudatosan a vendéglátóit és más iskolákat is.

GF: Hogy jött a Neptun az életetekbe?   

Dittrich Dóra: Közben jöttem én is, mint belépő feleség (nevetnek). 

GF: Hol ismertétek meg egymást? Te is badacsonyi vagy, mint Miki? 

DD: Én budapesti vagyok, nyaralónk volt itt a Balatonnál. Az itteni barátnőm első szerelme volt a Miki. Aztán szakítottak, de én akkor már tudtam, hogy ki ő. Persze neki fogalma nem volt róla, hogy én ki vagyok. Aztán tizenhét évesen hivatalosan is bemutattak minket egymásnak, ő volt az első fiú, aki megcsókolt, az egy jó nyár volt (nevet). 

GF: Azóta együtt vagytok boldogságban?

DD: Dehogy. Utána eltelt tíz év, amikor mindenki élte az életét. Mással persze. Aztán huszonhét évesen újra összekeveredtünk, és azóta együtt megyünk az úton. Néha nehéz persze, de kinek nem? Miki egy nagyon jó ember, de azért vannak néha összetűzések. Sose a profit oldaláról nézi a dolgokat, sokkal inkább szerelem-projekt minden, amibe belekezd vagy belekezdünk. Lehetne akár sok pénzünk is, de amint lenne, Miki azonnal kitalál valamit, hogy hol, mit tudunk jobbá tenni, a vendégek kényelmét szolgálni, vagy épp az itteni közösséget építeni. Nem kivenni akarjuk ebből, amit lehet, hanem sokkal inkább beletenni. 

NM: Igen, de sokszor hihetjük azt is, hogy ez kicsit öncélú. Itt volt például a Covid, amikor kénytelenek voltunk bezárni. Senkit nem küldtünk el, a béreket kifizettük mindenkinek. Tudtuk, hogy ha egy jól bejáratott csapatot szélnek eresztünk, annak a későbbiekben mi isszuk meg a levét. Így igen, nagyon sok pénz ment ki, mondjuk úgy, a semmire, de közben meg azt gondoljuk, ez így volt helyes. És nemcsak miattunk, hogy megmaradjanak a jó emberek, hanem szociálisan is ez volt az egyetlen út. Tartoztunk ennyivel az itt dolgozóknak, és magunknak is. 

GF: Könnyű volt az indulás? 

DD: 1998-ban vettük meg a Neptunt. Miki családja nagyon szorgos, így szemmel látható volt itt az a hatás, amin a család keresztülment: bármibe fogtak bele, az hamar fejlődésnek indult és sikereket ért el. Ez persze volt, akinek a szemét szúrta, de mi hisszük, hogy a jó emberekkel jó dolgok történnek. Amikor Miki először megmutatta nekem azt a régi romot, ami akkor a Neptun volt, sírva fakadtam. Képzeljetek el egy lelakott turistaszállót. Óriási belmagassággal, rozsdás csövekkel, nagy terű szobákkal. 

NM: Kicsit hosszabban mesélve a Neptunról, visszakanyarodunk egészen 1897. június 27-éhez. Ettől a naptól várta 18 elegánsan berendezett szobával a magyar és külhoni – elsősorban bécsi –, a Balatont és a badacsonyi borokat kedvelő közönségét a szálló. Az I. világháború alatt rehabilitációs intézet működött az épületben, majd később turistaszálló lett belőle. Szóval ez az épület már elég öregecske volt, gyerekkoromban imádtam nézegetni és elsétálni emellett a sarkon álló, diszkrét eleganciával bíró ház mellett. Közben már ugye működött a család étterme és a panziója Badacsonytomajon, a Római úton. Ez pedig egy szerelem-projekt volt. A felújítások alatt azért kaptunk hideget-meleget, és kicsit végtelen harcnak tűnik az egész egy ilyen régi épületben, de hiszünk benne, hogy megéri az időt, energiát, és pénzt is persze. A szobák kedvesek és barátságosak, vannak romantikusabb és modernebb jellegűek. 

GF: Mi az, ami nagy változás az eredeti épülethez képest?

NM: Mindenképp a wellnesst említeném, ami csak néhány éve készült el. Ma már az aktív pihenés része egy kellemes szauna vagy jacuzzi. Sókamra és tepidárium is hozzájárul, hogy zavartalan legyen a pihenés. Most készül a tetőtérben több szoba is, nagy közösségi térrel, ahol akár céges rendezvények, de akár közös baráti hétvégék is lebonyolíthatóak lesznek. 

GF: Nem vagytok nehéz helyzetben más szállodákkal szemben, mind árban, mind az ellátást illetően? 

NM: Nem vagyunk nagy szálloda, ezért a kapcsolatunk sokkal közvetlenebb a vendégeinkkel. Szeretjük a családias, meghitt légkört, és úgy gondoljuk, hogy az az igazi vendéglátás, ahol már az első alkalommal úgy várnak, mint rég nem látott barátot.

GF: És mi újság a Tilia borvendéglővel? Honnan jön a név? 

NM: A név a latin tilia szóból ered, ami a hárs növénynemzetséget jelöli. Ezzel állítunk emléket a kertünkben található száz évnél idősebb hársfáknak. Az átalakítás előtt a vendéglő neve Hárskert volt. Mondhatjuk, hogy a hárs szerves része az étteremnek, így az új neve egyben hordozza az épület múltját, de jelöli az új időszámítás kezdetét is. A lenti étterem helyszíne egy raktárnak használt pince volt. Leírhatatlan helyzetek uralkodtak, amikor először lejöttünk. De valahogy a hely szelleme egyértelműen adta, hogy itt mi fog történni. És mi lehetne autentikusabb Badacsonyban, mint egy bazaltköves pincehelyiség? Nyáron pedig itt a terasz a százéves hársfákkal, ahol mindig fúj a hűvösebb szél, tökéletes választás egy forró napon. Foglalás előtt mindig érdemes figyelni a honlapot vagy a közösségi felületeinket, hiszen hetenként változó ajánlatokkal, vasárnapi családi ebéddel, olykor borvacsorával készülünk. 

GF: Mennyire széles a borkínálat? 

NM: Képtelenség nagy területet lefedni itt az étteremben. És azt gondolom, nem is kell. Vannak pincék, akiknek nincs nálunk bora, de ez nem amiatt van, hogy nem szeretjük őket, sokkal inkább hiszünk a személyes találkozás erejében. Felszolgálhatjuk mi a borokat, de inkább elküldjük a vendégeket az adott pincéhez. Itt van mindegyik pár száz méterre, miért nálunk igya meg az ő borát, mikor a személyes találkozás sokkal nagyobb élményt is adhat. Igyekszünk támogatni a kis pincéket, hisszük, hogy van helyük és jövőjük itt, ezért sok borunk inkább tőlük, vagy messzebb lévő pincéktől van. 

GF: Mennyire vagytok jelen a hétköznapokban a vendégek életében? 

NM: Teljes mértékben. Dóri intézi a reggeliztetést, közvetlen kapcsolatban van a vendégekkel és természetesen az óhajaikkal. Este pedig én is mindig igyekszem itt lenni, hogy ne csak azt érezze a vendég, hogy itt szállt meg, hanem hogy odafigyelünk rá és törődünk vele. Itt vagyunk és együtt, összetartóan csináljuk a dolgokat. 

GF: Mesélnél a tematikus estekről? 

NM: Létezik például a Gasztrohegyet(lásd később – a szerk.)., mint megmozdulást. Számos ilyen tematikus est van, amit közösen csinálunk az itteni éttermekkel, turisztikai egyesületünkkel. Sok évre nyúlnak vissza például a Borbarangolás Badacsonyban esték is. 

GF: Mire számíthat, aki ide betér?

DD: Igyekszünk helyi alapanyagokkal dolgozni, amit tudunk, itt szerzünk be. Mindezt klasszikus köntösben, de azért mégis kreatívan, modern változatban mutatni meg a vendégeknek, akár a helyi specialitásokat, akár vadételeket. Nagy művészkedésnek persze nincs helye: nagyon más a vendéglátás itt, mint mondjuk Budapesten. Ide nem azért jönnek az emberek. Végeznek a strandon, feljönnek, és jól akarnak lakni. Nem vágynak másra. Ilyenkor a mi egónkat hátrébb kell szorítani. Nem akarunk nagy étlapot működtetni, de hisszük, hogy kevésből is lehet jót választani. 

GF: Sokat beszéltünk már a helyi összefogásokról, együtt gondolkodásról, közös dolgozásról. Mesélnél még kicsit erről? 

NM: Ez valahogy egész Badacsonyra jellemző. Nem lehet úgy jól csinálni dolgokat, hogy azt mondod, csak a magad részét nézed. Ez egy kis közösség, itt mindenki függ a másiktól. Ha megtelik valamelyik szállás a faluban, ajánljuk a másikat. Ajánljuk egymás éttermeit, borászatokat. Főleg szezonon kívül nem tudsz önállóan gondolkodni. Szükségünk van egymásra, és itt ezt mindenki felismerte. Egymást erősítve, karon fogva megyünk előre. Ennek ékes példája a Gasztrohegy kezdeményezésünk is Én hiszek abban, hogy a közösségnek óriási ereje van. Igen, egyéni egységekként működő éttermek, szállodák vannak itt, de egyedül minden nagyon nehéz. Itt nem akarunk egymással kiszúrni, versengeni árakban. Hiszem, hogy ha jó vagy és adsz, akkor ezt vissza fogod kapni. Nincs annál jobb, mint mikor egy vendég meséli, hogy amúgy máshol alszik, de ott ajánlották neki, hogy mindenképp jöjjön el hozzánk vacsorázni. 

GF: Vannak még nagy terveitek, beruházások? 

DD: Akkor elválok (nevet). Mikinek mindig vannak tervei.

NM: Mi mindig nagyon sok mindent csináltunk, szerintem ez nem is lesz másként már. Mindig vannak lehetőségek, amik megtalálnak. Soha nem a pénzért csináltuk, hanem a szép feladat miatt. Szeretek megvalósítani, szeretem látni, ahogy működik. Nekem fontos, hogy én is jól érezzem magam, de a vendég is. Hiszek benne, hogy hosszú távon csak ez térül meg. 

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »