Cikkek

Nem lehet elég korán kezdeni a tudatos fogyasztók nevelését. Az iskolás korosztály számára közérthető módon, gyakorlati példákon keresztül megmutatható, hogy mit jelent az élelmiszerpazarlás és az is, hogy ez ellen hogyan tehetnek ők, a saját családjukon belül.

A gyerekek számára - a Nébih által - kidolgozott szemléletformáló program nagyon ügyes gyakorlati példákon keresztül mutatja meg, hogy mennyi értékes élelmiszer megy kárba a rossz szokásainknak köszönhetően. A minden általános iskolának megküldött tananyagból az iskola pedagógusai színes előadásokat tarthatnak, amelyhez a Nébih folyamatosan biztosítja a megfelelő szakmai hátteret.

Bár az élelmiszerhulladékok kérdése jóval komplexebb, mint a háztartásokban keletkező hulladék, a felmérések szerint - az összes szektort figyelembe véve - az élelmiszerhulladékok több mint feléért mégis a háztartásokat terheli a felelősség. Egy háztartásban éves szinten közel 92 kg élelmiszer kerül a kukába, a világon megtermelt élelmiszerek egyharmada végzi a szemétben. Magyarországi felmérések szerint fejenként 68 kg az éves élelmiszerhulladék.

Ez a mennyiség drasztikusan csökkenthető lenne, ha a programban bemutatott szempontokat minden háztartásban alkalmaznák. A kulcs éppen ezért a családi környezetben élő gyerek, aki a megismert sémákat, fogalmakat követve hamar átlátja a problémát, és a tanult eszközöket a saját mikrokörnyezetére adaptálva segít a családjának, szüleinek az élhetőbb környezet kialakításában, a élelmiszerhulladék mennyiségének csökkentésében.

Az élelmiszerhulladékok fajtái

Ahhoz, hogy valóban racionalizálható legyen a hulladékgazdálkodás, az élelmiszerhulladékok között is különbséget kell tenni. Vannak nem elkerülhető hulladékok, növényi és állati részek, amelyek a konyhakész állapot elérése közben válnak hulladékká (bőr, csont, mag, zöldséghéj), vannak a lehetségesen elkerülhető élelmiszerhulladékok, ahol az egyéni igényeknek megfelelően kerülnek – egyébként fogyasztásra teljesen alkalmas – ételek, alapanyagok a kukába. Tipikusan ilyen a héja nélkül fogyasztott alma, azaz a kidobott almahéj, vagy a kenyér héja, ha valaki nem kívánja megenni. Az elkerülhető élelmiszerhulladékoknál már pazarlásról beszélhetünk.

A magyar lakosság esetében mért fejenkénti éves 68 kg élelmiszerhulladék közel fele az elkerülhető kategóriába tartozik, azaz ez a tétel jelentősen csökkenthető. A számítások szerint a megfelelő szemlélet alkalmazásával egy négy fős háztartásban nagyságrendileg 50.000 forintot lehetne megspórolni évente.

Az elkerülhető élelmiszerhulladékok körébe pedig a feleslegesen vásárolt, rossz tárolási körülmények miatt tönkrement, a családi ebédre főzött, el nem fogyott, fel nem használt maradékok, a tányérra szedett „szemem kívánta” tételek kerülnek, amelyek a megfelelő szemlélettel teljes mértékben felszámolhatók.

Mit jelent a dátum a termékeken?

Az élelmiszerhulladékok csökkentésénél szintén nagyon fontos a minőségmegőrzési idő illetve a fogyaszthatósági idő fogalmi szétválasztása,  megfelelő használata. A fogyaszthatósági idő a gyorsan lejáró élelmiszerek sajátja, ahol a dátum a fogyaszthatóság végét jelzi, amíg a minőségmegőrzési idő esetében egy olyan dátumról beszélünk, amely a tovább is eltartható élelmiszereknél határozza meg azt az időpontot, ameddig minőségvesztés nélkül elállnak. Ezek a tartós élelmiszerek a dátumot követően is fogyasztható, igaz az élvezeti értékük már nem feltétlen azonos egy minőségmegőrzési időn belüli azonos termékével.

Hogyan vásároljunk tudatosabban?

• Készítsünk bevásárló listát.
• Nem menjünk éhesen vásárolni.
• Ne vásároljunk túl nagy mennyiségeket, ha csak nem tudjuk biztonságos módon (hűtőben, mélyhűtőben, kamrában) tárolni.
• Ellenőrizzük a hűtő hőfokát, nézzük meg, hogy valóban 0 és 5 fok közötti hőmérsékleten tároljuk-e az élelmiszereket.
• A zöldségeket és gyümölcsöket lehetőség szerint tároljuk a hűtőben, kivéve azokat, amelyek ott gyorsabban romlanak (pl. a banán).
• A családi étkezések tervezésekor, a napközben elfogyasztott szendvicsek összeállításánál mindig kérdezzük meg, hogy ki mit szeretne fogyasztani, ne kerüljön olyan tétel az ételbe, amelynek köszönhetően az egész fogás egy újabb elkerülhető élelmiszerhulladékká válik.
• Csak annyi ételt szedjünk a tányérra, amely valóban elfogy.
• A szabályos gyümölcsök és zöldségek mellett vegyük figyelembe a kisebb szépséghibával induló, éppen ezért olcsóbb, de beltartalmilag az előzővel megegyező alapanyagokat.