„Életmódot váltani sosem könnyű” – Interjú Belovai Rékával, a FeminPRO étrend-kiegészítő márka tulajdonosával

Sok nőhöz hasonlóan Belovai Rékára is nagy hatást gyakoroltak a kétezres években futó „vállfamodellek”, akiknek a megjelenése azt hitette el a tinikkel, hogy csak akkor lehet őket komolyan venni, ha vékonyak.

2026. május 28. 11:19 - szerző: Takács Éva

CÍMKÉK: belovai réka diéta egészség étel étrend étrendkiegészítő feminpro interjú

 

Ez, majd egy fájdalmas szakítás vezetett oda, hogy az akkor már sok-sok koplalással tarkított diéta után a biológia tagozatos (majd később természetvédelmi mérnöknek, jelenleg pedig dietetikusnak tanuló) lány elkezdjen gondolkodni azon, hogy vajon miért van kudarcra ítélve a legtöbb életmódváltó próbálkozás. Valahogy így kezdődött Belovai Réka története, aki étrendjeivel és a FEMINPRO étrend-kiegészítő márka megalkotójaként azt tűzte ki céljául, hogy segítse a nőket abban, hogy békét leljenek önmagukkal, és végre elhihessék: elég jók lehetnek, és igenis tudnak tenni azért, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben.

Interjú Belovai Rékával, a FEMINPRO márka megalkotójával

 

Takács Éva: Hogyan kezdődött a történeted? 

Belovai Réka: Klasszikus sztori az enyém. Mindig kicsit ducinak éreztem magam, próbálgattam az elérhető diétákat, de ezek a kezdeti sikerek után rendre kudarcba fulladtak, majd egy fájdalmas szakítás után úgy döntöttem, ezúttal valóban életmódot váltok. Elkezdtem mozogni, és amikor a személyi edzőm egy nagyon buta diétát javasolt, akkor belevetettem magam a témába. Orvosi tankönyveket bújtam, külföldi oldalakon és könyvekben kutakodtam, mert szerettem volna megtudni, hogy lehet ezt kevésbé végletesen csinálni. Elkezdtem megreformálni az addig bevált receptjeimet, teljes kiőrlésű kifliből készíteni a mákos gubát, egészséges tésztából a túrós csuszát.

T.É.: Hogy jutott ez mások tudomására? 

B.R.: Volt egy blogom, ahová feltöltöttem a receptjeimet, és végigdokumentáltam képekkel, leírásokkal a fogyásomat. Négy-öt hónap alatt leadtam a felesleget, és hirtelen azt vettem észre, hogy – az akkori viszonyokhoz képest – nagyon sok követőm lett, akik elkezdtek étrendeket kérni tőlem. Ezt először furcsának találtam, de aztán akinek nem volt semmilyen anyagcsere- vagy hormonproblémája, annak nagy vonakodva elkezdtem egyet-egyet a meglévő receptjeimből összeállítani. Ekkor még inkább ösztönösen tettem, amit jónak gondoltam, tanultam, és közben folyamatosan az lebegett a szemem előtt, hogy amit megtudok, azt szeretném megosztani másokkal is. 

T.É.: Az ösztönösségből mikor lett tudatosság? 

B.R.: Az a fajta holisztikus szemlélet, ami ma jellemzi a munkásságomat, nálam a nagyon végletes, fekete-fehérből jött, és ezt a mai napig vállalom. A változás, amin átmentem, elválaszthatatlan a márkám létrejöttének történetétől. A kezdet kezdetén ugyanis a perfekcionizmusom nagyon szögletessé tette a gondolkodásomat, és azt hittem, hogy minden csak úgy jó, ahogy én csinálom, és nehezemre esett belátni, hogy ez probléma. Az életesemény, amikor ez aztán végül mégis sikerült, a kisfiam születése volt. Mert ezt követően szembesültem azzal, hogy az anyaságot egyszerűen nem lehet tökéletesen csinálni. Nagyon nehéz felismerés volt, hogy nem lehet minden tökéletes, viszont felszabadító volt megbékélni azzal, hogy nem is kell annak lennie. Azáltal, hogy ezt a gondolatot magamévá tettem, elkezdtem jobban jelen lenni a szeretteim életében, mérséklődött a kritikusságom, és ez az attitűdváltás begyűrűzött a munkámba is. Megtanultam elfogadni, hogy az elég az „elég jó”, és erre biztattam és biztatok azóta másokat is.

T.É.: Ez azt jelenti, hogy fogadjuk el úgy magunkat, ahogy vagyunk?

B.R.: Én inkább az egészséges mértékű önelfogadásban hiszek. Azt értem ezalatt, hogy megadom a testemnek és a lelkemnek azt, amitől az egészséges tud lenni. És ez ugyanúgy nem jelent koplalást, ahogy nem jelent túlevést sem. Ugyanúgy nem jelent beteges edzésmániát, ahogyan nem jelent teljes tétlenséget sem. Én erre próbálom a körülöttem lévő – most már hívhatom így – közösséget motiválni: nem baj, ha kimaradt az edzés vagy elmentél egy jót enni a kedvenc éttermedbe, majd holnap visszatérsz a jó gyakorlathoz. 

T.É.: Hogy látod, nagy szükségük van erre ma a nőknek?

B.R.: Óriási. Azt tapasztalom, hogy az emberek nincsenek békében önmagukkal. Ez összefügghet azzal, hogy a férfi és a női szerepek átváltozóban vannak, és ebben az új világban nem találják a helyüket sem a nők, sem a férfiak. Rengeteg példát látok arra, hogy nők nem lelik a természetes, nőies lelki egyensúlyt a saját életükben. Mintha férfiként is helyt akarnának állni, és ezáltal kevesebb lágyság és kedvesség maradna bennük. Hozzájuk szeretnék szólni, mert hiszem, hogy tehetnek magukért. Ehhez azonban érdemes megtanulni, hogy a dolgok legtöbbször nem feketék vagy fehérek.

T.É.: Mit értesz ezalatt? 

B.R.: Egyrészt azt, hogy az életmódváltást sokan szörnyű edzésprogramokhoz és kegyetlen diétákhoz kapcsolják fejben, amivel leigázhatják a testüket. Ennek az alapja az „önmagunk legyőzése” elv, az, hogy keresztülhajszoljuk magunkat valamin, ami összességében nem biztos, hogy a fejlődésünket vagy az egészségünket szolgálja, és hosszú távon fenntarthatatlan. Ehelyett én inkább az egyensúlyi állapot megtalálására biztatnám őket. Olyan életmódváltásban hiszek, ami valójában jólesik, ami ad, és ami által többek lehetünk. Ugyanakkor a másik véglet sem célravezető. Azt vettem észre ugyanis, hogy az extrém önsanyargatás mellett egyre többen hajlamosak látszatintézkedéseket hozni, és a csodákat ígérő termékekbe invesztálni. Tehát például az életmódváltást úgy képzelik el, hogy bemennek a bevásárlóközpontba, és a wellness-diéta élelmiszersorokon összevásárolnak egy rakás olyan élelmiszert, ami egészségesnek hazudja magát, mert mondjuk rá van írva, hogy valamitől mentes. Sajnos sokan nem néznek a dolgok mögé, nem tudják, pontosan mire van szüksége a szervezetüknek, és a megfelelő információk hiányában hoznak vásárlói döntéseket. Pedig az életmódváltást okosan kell csinálni. Éppen ezért szeretném azt is elmondani az embereknek, hogy márpedig csodák sincsenek. Egy életmódváltás, akármennyire is ad, sosem lesz könnyű, egy diéta sosem lesz éhségmentes, meg olyan sincsen, hogy sportolás nélkül lefogyunk – hiába szeretnék ezt a legtöbben. 

T.É. Te milyen diétákat kínálsz? 

B.R.: Mintaétrendeket állítok össze, és ezekhez a volt férjem online funkcionális edzéseit adjuk. Én azt gondolom, hogy ez így komplex, és ez együtt nyújthat valódi segítséget egy sikeres életmódváltáshoz. Az étrendeket jellemzően 1400 kalóriára írom, és kínálok hozzájuk laktózmentes és vegetáriánus helyettesítéseket is. Igyekszem tej- és gluténmentes változatokat is megadni. Minden új étrend kialakításánál próbálom feltérképezni az aktuális igényeket. Átgondolom például, hogy miről szoktak panaszkodni az emberek. Nincs idejük? Jó, akkor legyen főzésmentes az étrend! Égető a gazdasági válság okozta áremelkedés? Vállalkozzunk a lehetetlenre egy büdzsé-étrenddel, ami megfizethető alternatívával segít!

T.É.: A programok részei az étrend-kiegészítők?

B.R.: Van, hogy csomagban is elérhetők a diéták mellé a bőrszépítő és egészségtudatos étrend-kiegészítőim, de ezeket leginkább külön árulom, és a vásárlókra bízom, hogy kipróbálják-e vagy sem.

T.É.: És hogyan lett saját étrend-kiegészítő márkád?

B.R.: Egy időben egy ismert magyar étrend-kiegészítő márkának voltam az értékesítési partnere, és amikor azt eladták, úgy döntöttem, megcsinálom a sajátomat, mert nekem már akkor is elég határozott elképzeléseim voltak arról, hogy szerintem milyen termékeket kellene gyártani az embereknek. Az alapelvem az, hogy én nem feltétlenül azt akarom kínálni, amit megvennének, hanem amiről tudom, hogy jót tesz.

T.É.: A termékfejlesztés folyamatát hogyan képzeljük el? 

B.R.: A receptúrákat én találom ki, és utána következik a fejlesztési és a tesztelési szakasz, mígnem tökéletesítjük a terméket. A célom, hogy ízfokozóktól, színezékektől mentes termékeket hozzunk létre, melyek szukralóz- és aszpartámmentesek, felesleges tömegnövelőket és egyéb adalékokat nem tartalmaznak, hiszen minél kevesebb adalékanyagot és mesterséges ízfokozót fogyasztunk, annál egészségesebbek lehetünk.

T.É.: Honnan jön az inspiráció egy-egy új termék megalkotásához? 

B.R.: Egyrészt folyamatosan bújom a szakirodalmakat, másrészt a saját igényeimet is figyelembe veszem, és hát óriási előny, hogy a zárt Facebook-csoportomban közvetlenül is tudok kommunikálni a vásárlóimmal. Így nem találgatok, nem kell piackutatásokat rendelnem, hogy tudjam, ők mit szeretnének, hanem megkérdezem, illetve látom a kommentekben és a posztokban. 

T.É.: Mit kell tudni a Facebook-csoportodról?

B.R.: Ezt a csoportot még akkor hoztam létre, amikor az említett magyar céggel dolgoztam. Jelenleg 34 ezren vagyunk, ez egy női közösség, akik érteni szeretnék a testük működését, és jól akarnak dönteni róla, hogy mivel támogatják a szervezetüket. 

T.É.: Táplálkozási tanácsadóként a főzés mennyire van jelen az életedben? 

B.R.: Nagyon szeretem a finom és jó ételeket főzni is és enni is, az ízeket ugyanolyan fontosnak tartom az életünkben, mint az illatokat vagy a hangokat, és egyikről sem lenne jó lemondani. Az érzékeinknek pedig impulzusok kellenek, úgyhogy én az étrendeknél nagyon igyekszem változatos lenni. Hogy még az olyan legegyszerűbb ételekben, mint egy zabkása is legyen valami extra, amitől jó érzés elfogyasztani. 

T.É.: Az évek során több ezer receptet írtál már. Saját receptkönyv kiadására nem gondoltál még?

B.R.: Még ennek is eljöhet az ideje, de most más foglalkoztat, mégpedig hogy edukáljam kicsit az embereket, például anatómiából. Szerintem ez is olyan tudás, ami hozzásegít ahhoz, hogy tudatos fogyasztói döntéseket hozhassunk. A már említett végletek elkerülése jegyében pedig szeretnék a munkám során még nagyobb hangsúlyt fektetni a holisztikus szemlélet elterjesztésére is. Azt gondolom, hogy a testünk egészsége elképzelhetetlen a lelki egyensúlyunk megléte nélkül. És éppen ezért nagyon-nagyon szeretném a nyugati pszichológiát belevonni a táplálkozási ismeretekbe, valamint rendkívül izgalmasnak találom a keleti energetikai elméleteket is.

T.É.: A fenti területek vegyítése hogy nézne ki a gyakorlatban? 

B.R.: Szeretném, hogyha egy táplálkozási tanácsadás nem csak annyiból állna, hogy megnézzük a hozzánk érkező táplálkozási naplóját, végigpásztázzuk, mit evett, majd megmondjuk, hogy mit tegyen és mit ne. Sokkal inkább abba az irányba indulnék el, hogy nézzünk kicsit a dolgok mögé, és derítsük ki, hogy miért éhes a lélek. Nézzük meg, hogy az életmódváltáson gondolkodó miért eszik, milyen örömöt helyettesít ezzel, vagy éppen milyen frusztrációt nyom el. Miért ételfüggők az emberek? Ilyen kérdések foglalkoztatnak most, és a következő pár évem munkáját ezek megválaszolása köré szeretném építeni.

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »