Cikkek

A vidéki nyaralások, kirándulások során vagy csak egy hosszabb, nyugodalmasabb hétvégén mindig felmerül a kérdés, hogy hol ehetnénk valami igazán jót. Ilyenkor nem csak szűkre szabottan a tányér tartalmára gondolunk, hanem egy tágabb értelembe vett vendéglátási igényünkre keressük – sokszor hiába – a választ.

A csóri Fiastyúk udvarházban minden adott a valódi vendéglátáshoz. A hatalmas, rendkívül gondozott, zegzugos, hatalmas fűszerkerttel és zöldséges-gyümölcsös magas ágyásokkal tarkított birtokon megtalálhatjuk, amire vágyunk. A könnyen elérhető, mégis háborítatlan nyugalmat, az ebéddel induló, de uzsonnává, napnyugtát néző piknikké dagadó családi együttlétet, a játszóteret, a szemünknek kedves, tarka távoli horizontot, a klasszikus értelembe vett jó szervizt, és a kitűnő fogásokat.

A magas minőség mindenben érződik, az udvarház egészét az igényesség jellemzi, az a fajta törekvés, amely nem elégszik meg a jóval, a legjobbat kívánja nyújtani.

Az étteremben ennek jó letéteményese Nagy Krisztián konyhafőnök és kollégái, akik az udvarház ökogazdaságának saját terményeit felhasználva, a környező települések kistermelőinek kínálatából szemezgetve készítik a rövid, de velős étlap idényjellegű fogásait.

Az idényhez, az udvarház kínálat alapanyagok mennyiségéhez igazodni nem egyszerű, de Krisztiánt nem bosszantja, sokkal inkább kihívásnak, megoldandó feladatnak tekinti ezt a hektikusságot, amiből mi vendégek mit sem érzékelünk, talán csak annyit, hogy olyan alapanyagok sorjáznak az étlapon, amelyekre emlékszünk gyerekkorunkból, amilyeneket a piaci körutak után nagyanyánk, anyánk tett le elénk.

Természetesen Krisztián nem a maguk pőre egyszerűségében tálalja a természet kincseit, minden fogásban akad egy piciny csavar, néha több, de ezeknek a hozzáadott értékeknek helyük van az adott fogásban, nem silányulnak öncélú geggé, hanem teljessé teszik az ételeket.

A júliusi közepi látogatásunkkor tesztelt menüben a csurgói sült brie mellett, amuse bouche-ként érkező kovászos uborka zselé kápráztat el minket, a kellemes felütést egy hibátlan hidegen tálalt tökkrémleves követi, amely krémes, de nem túl dús, egyszerűen olyan selymes sűrűséggel bír, amit jó kanalazni. Gazdag, ízei szabadon futnak a szánkban, nincs tolakodó túlfűszerezettség, minden alkotóelem a helyén van benne, letisztult, mégsem unalmas tétel.

A főfogásként érkező lazacpisztráng szintén könnyed, nyári, az alapanyagokat övező tisztelet itt is érezhető, a hal tökéletesen hőkezelt, a mellé kínált zöldségek nem nehezítik el, textúrájukkal, aromájukkal egészítik ki. Itt ugyancsak tisztán érződik, hogy Krisztián nagy hangsúlyt fektet a magas minőségű alapanyagokra, amelyeknek semmilyen módon nem szeretné elfedni az ízét. Nagyon kényes egyensúlyt teremt, de az ökogazdagság saját terményeivel nyerésre áll.

A desszert szintén ennek a koncepciónak a részét képezi, a hagyományos édesség-felfogástól kissé elrugaszkodó, a téves megszokásokra jól rávilágító paszternákos crème brûlée a mellé kínált céklakompóttal teljességgel megfelel az elvárásainknak. A finoman roppanó, karamellizált cukorral fedett krém játékos, hiányérzet nem marad bennünk, ahogy a málnával kínált cékla is pontosan azt teszi, amit elvárunk tőle: könnyű, édes ízekkel zárjuk az ebédet.

A Fiastyúk Udvarház hangulata, az egyértelműen és jól érezhető otthonosság, az a töretlen hit, ahogy a háziak fordulnak a természet felé, és az a gondoskodás, amivel vendéget látnak valóban példaértékű. Veszprémből jövet, Fehérvárra menet, vagy épp Csórt célul tekintve feltétlen érdemes ellátogatni hozzájuk, és egy ebédet vagy akár egy egész boldog délutánt tölteni az udvarházban, és a körülötte elterülő birtokon.