
Törökország nyugati partján, az Égei-tenger kék hullámai mentén fekszik İzmir, egy város, ahol a múlt és a jelen különleges harmóniában él egymás mellett. A helyiek szerint İzmir „mosolyog” – és valóban, van benne valami megfoghatatlan könnyedség, amit sehol máshol Törökországban nem érezni.
2026. június 3. 11:53 - szerző: Sándor Adrienn, Good Food
CÍMKÉK: izmir török törökország török bor török étel török kávé török konyha török péksütemény török reggeli török simit
Ha Törökországban jársz, szinte lehetetlen, hogy ne találkozz vele: a mélykék üvegszemből sugárzó tekintet ott függ házak falán, autók visszapillantóján, gyermekek ruháján, kávézók bejáratán és a legapróbb szuveníreken is. Ez a jelkép a nazar boncuğu, amit sokan „Allah szemeként” vagy egyszerűen csak „a szemként” ismernek – a rossz tekintet, a nazar elleni védelem ősi szimbóluma.
A legenda szerint az emberi tekintet – különösen az irigységgel, rosszindulattal teli pillantás – képes balszerencsét hozni. A nazar boncuğu célja, hogy „visszaverje” ezt a negatív energiát, megvédve viselőjét az ártó szándéktól. A motívum központjában egy kék szem áll, ami a gonosz tekintet ellensúlyaként szolgál: a szem, ami figyel, de nem árt, hanem óv.

A ház bejáratánál lógó kék szem nem csupán dísz, hanem egy csendes őrző, amely a vendéget is üdvözli: „Lépj be békével, és hagyd kint az irigységet.”
Ephesus, vagy törökül Efes, Törökország nyugati részén, İzmir közelében, Selçuk városa mellett fekszik. Több mint háromezer éves múltra tekint vissza: egykor ión gyarmatként alapították, majd lüd, perzsa, görög és római uralom alatt virágzott. A város mindig is a Kelet és Nyugat találkozási pontja volt — egyszerre kereskedelmi központ, vallási szentély és kulturális olvasztótégely.
A római időkben Ephesus volt Kis-Ázsia egyik legnagyobb és leggazdagabb városa, Augustus császár korában több mint 250 000 lakossal. A tenger ekkor még a város lábát mosta – ma már kilométerekkel arrébb van, mert a folyó hordaléka lassan feltöltötte a kikötőt.
Ephesus legnagyobb büszkesége Artemisz temploma volt, az ókori világ hét csodájának egyike. A hatalmas márványoszlopokból álló szentély a termékenység istennőjének, Artemisznek állított emléket. Ma már csak néhány kő maradt belőle, de a hely szelleme még mindig érezhető.
Ha Ephesusban jársz, a Celsus Könyvtár biztosan első látásra elbűvöl. Az i. sz. 2. században épült, és több mint 12 000 tekercset őrzött. A kétszintes homlokzat aprólékosan faragott díszei ma is a római építészet egyik csúcspontját képviselik.
Az óriási amfiteátrum, amely akár 25 000 nézőt is befogadhatott, ma is lenyűgöző látvány. Itt tartották a város ünnepeit, politikai gyűléseit – és itt beszélt Pál apostol is, amikor a kereszténységet hirdette.

Ephesus különleges hely a keresztények számára is. A hagyomány szerint Szűz Mária élete utolsó éveit a közeli hegyoldalban, a Meryem Ana Evi-ként ismert házban töltötte. A kis zarándokhely ma is békés, csendes pont a hegyek között – a világ minden tájáról érkeznek ide látogatók. Itt tartották az Efézusi zsinatot is Kr. u. 431-ben, amely megerősítette Szűz Mária „Istenanya” címét – egy esemény, amely örökre beírta a város nevét a keresztény történelembe.
Ma Ephesus az UNESCO Világörökség része, és évente több százezer látogatót vonz. A márványos utak, mozaikos teraszházak, oszlopos utcák és templomok között sétálva könnyű elfeledni, melyik évszázadban is vagyunk.
A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
« előző oldal | következő oldal »