
A selymes és bársonyos velouté mártás nem véletlen vált a francia anyamártások egyikévé. A meglepően egyszerű alapanyagokból, nagy odafigyeléssel készített szószt számos más mártás alapjaként használhatjuk.
2018. szeptember 30. 8:00 - szerző: Príma Konyha
A selymes és bársonyos velouté mártás nem véletlen vált a francia anyamártások egyikévé. A meglepően egyszerű alapanyagokból, nagy odafigyeléssel készített szószt számos más mártás alapjaként használhatjuk.
A hollandi mártáshoz hasonlóan a velouté története is összekapcsolódik a franciák egyik legnagyobb gasztronómiai legendájával, a XIV. Lajos udvarában alkotó Francois Pierre de La Varenne-nel, akinek 1651-ben „Le cuisiner François” címen megjelent szakácskönyvében találkozhatunk a velouté mártás receptjével.
A mártás a francia gasztronómiában betöltött, őt megillető helyét azonban csak XIX. század legelején nyerte el, a francia konyha fenegyerekeként emlegetett sztárséfnek, Napóleon és az orosz cári család magánszakácsának, Marie-Antoine Carême-nek köszönhetően. Carême ugyanis hitt abban, hogy a megreformált francia gasztronómiában kiemelkedő szerephez kell juttatni a különféle mártásokat.
Az eredetileg blanche grasse néven ismert mártás különleges selymessége, bársonyossága miatt nyerte el a velúr, azaz velouté nevet.
A velouté mártás leginkább a besamellel hasonlítható össze, hiszen ugyanarról az alapról indul mind a kettő, csak amíg a besamelnél a mártás selymességét, tartalmát a tejjel adjuk meg, addig a velouté alapja – a legtöbb esetben – egy nagyon magas minőségű csirke alaplé. A velouté mártás elkészítésénél fontos tényező az idő, nem szabad elkapkodni a mártás készítését, meg kell adni az időt az alapanyagok számára.
Az elkészítéshez egy nagyobb edényben olvasztjuk meg a vajat, ebbe keverjük bele a lisztet, amit finoman főzünk benne, de nem hagyjuk, hogy megbarnuljon. Ezután adjuk hozzá az alaplevet, amivel összeforraljuk, majd nagyon alacsony hőfokon, gyakori kevergetés mellett hagyjuk, hogy bő óra alatt besűrűsödjön a mártás.
A másfél órás főzési idő kicsit soknak tűnhet, épp ezért születtek a velouté mártásnak különféle változatai, amelyekben több alapanyag szerepel, ezek hamarabb elkészülnek, de már nem tekinthetők a klasszikus anyamártásnak.
Az elkészült mártás nem igényel semmilyen ízesítést, hiszen ez egy alapmártás, amelynek bársonyos és sima textúrájú alapja könnyedén és jól tovább alakítható számtalan más szósszá.
Az elkészítés folyamán a mártás alapanyagai (csirke alaplé, liszt, vaj) hozzáadott plusz alapanyagok mibenléte alapján megkülönböztetünk jó néhány mártást.
Ilyen az Allemande mártás, amely csirke- vagy borjú alaplével készül, különlegessége, hogy a sűrűségét a szószhoz adott tojássárgájával és/vagy tejszínnel adják meg. Ugyancsak egy oldalága a velouté mártásnak az Aurore szósz, ahol a paradicsompüré az extra alapanyag, ide tartozik az angolok kedvelt gravy szósza is. Nagy kedvenc a Bercy szósz is, ezt főleg halakhoz és salátákhoz kínálják, itt a fehérbor jelenti a pluszban felhasznált mártás-alapanyagot. A Sauce Suprême pedig minden esetben egy nagyobb adag tejszínnel és gombából nyert redukcióval gazdagított velouté mártás. A velouté mártásnak még magyar változata is létezik, itt a vajon, a liszten és az alapleven kívül fehérbor, pirospaprika és hagyma is szerepet kap.