
A bazsalikom az olasz konyha megkerülhetetlen fűszere, de legalább a nyári hónapokban a magyar konyhákba is örömmel beköltözik, hogy limonádék, sütemények, lekvárok, húsos raguk vagy épp könnyed, pestós tészták ízesítőjévé váljék.
2018. május 16. 8:00 - szerző: Príma Konyha
A bazsalikom az olasz konyha megkerülhetetlen fűszere, de legalább a nyári hónapokban a magyar konyhákba is örömmel beköltözik, hogy limonádék, sütemények, lekvárok, húsos raguk vagy épp könnyed, pestós tészták ízesítőjévé váljék.
A bazsalikom nagyon széles családfával büszkélkedhet, számtalan rokonával találkozni a világban. A nagy és kisebb levelű változatok mellett, Ázsiában népszerű a thai bazsalikom.
A bazsalikomot már több mint 4000 éve lelkesen használjuk. Mint számos, ma már főleg fűszerként használt gyógynövényünk története, a bazsalikomé is a gyógyítással, sőt a mágiával indult. A bazsalikomról ugyanis sokáig azt hitték, hogy mágikus ereje van (feltételezhetően a gyógyító hatása miatt). Előszeretettel alkalmazták kígyómarás ellen, de az ókori egyiptomiak a balzsamozási ceremónia részét képezte, s valószínűleg ennek köszönhetően vált később a görög vallási, temetkezési szertartások szerves részévé, valamint a gyász szimbólumává, de egyben magát az ellenségességet, gyűlöletet is jelképezte.
A basileus phutonnak, azaz csodálatos, királyi vagy gyógynövénynek is nevezett bazsalikom azonban nem csak az elmúláshoz kapcsolódott, hanem a zsidó hagyományok szerint erőt adott a böjt alatti koplaláshoz, sőt – valamilyen úton-módon – óvta a szegényeket is.
Indiában a túlvilágon lévő halott családtagokat szintén a bazsalikom védelmébe ajánlották, a templomok köré ültetett fűszerrel, illetve a halotti máglyára helyezett sok csokornyi friss bazsalikommal próbálták egyengetni elhunyt szeretteik útját. A görögöknél szintén a gonosz, ártó szellemek ellen védekeztek egy-egy csokornyi - ablakpárkányra kitett - bazsalikommal.
Bár a görögök és a rómaiak is hajlamosak voltak ellenségesen tekinteni a bazsalikomra, az jól látszik Plinius és Apicius írásaiból, hogy hasznosságával és ízletes mivoltával azért tisztában voltak. A görög és római konyhakertekben fellelhető gyógynövény hírnevét Plinius próbálta tisztára mosni, számtalan gyógykészítményt ír le, amelyekben fontos alkotóeleme a bazsalikom. Ugyancsak Plinius az, aki a bazsalikom termesztéséről, szaporitásáról is értekezik, és az ókori legnagyobb becsben tartott mesterszakácsa Marcus Apicius Gavius De re coquinaria című szakácskönyvében számos recepthez használja fel a bazsalikomot. A kor híres mezőgazdász írója, Columella is méltató szavakkal emlékezik meg a bazsalikomról, amit kifejezetten olajbogyó fűszerezéséhez ajánl.
Bár már az ókori szerzők is a bazsalikom védelmére keltek, egészen az újkor hajnaláig számtalan meglehetősen képtelen elképzelés és pletyka mérgezte a bazsalikom hírnevét. Ilyen volt például az a nézet, hogy a bazsalikom képes a szervezeten belül skorpióvá válni.
A 20. század szerencsére rehabilitálta a bazsalikomot és ma már izgalmas aromája az, amely leginkább jellemzi, sötét és zavaros múltját maga mögött hagyta.
Annak ellenére, hogy az elmúlt néhányezer év alatt számtalan képtelenséget hordtak össze a bazsalikomról, gyógyító hatását minden kor elismerte. Ami nem is csoda, hiszen a bazsalikom gyógyászati szempontból használható fejfájás, torokfájás, köhögés és émelygés enyhítésére, valamint az idegi feszültség, a stressz csökkentésére. Mint a menta család tagja, igen hasznos az emésztési panaszok megszűntetésében, és bizonyított tény, hogy a bazsalikom magvak antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek.
A bazsalikom nagyon jó forrása az A-vitaminnak, magnéziumnak, azaz védi a szív- és érrendszert, kiemelkedő mennyiségben tartalmaz K-vitamint, valamint találni benne mangánt, rezet, C-vitamint, kalciumot, vasat, folsavat és omega-3 zsírsavakat.
A bazsalikom egyik legjobb megjelenési formája a pestó, ahol a friss fűszernövényt fokhagymával, olívaolajjal és fenyőmaggal kombináljuk. Az így kapott aromás, zöld krémet bártan használjuk paradicsomos vagy tejes, tejszínes ételekhez, de egy kevés friss pestó önmagában is ideális választás, ha a frissen kifőtt tésztánkhoz keresünk szószt. A pestó kitűnő sajttálakhoz, húsok, halak pácolására is használhatjuk, illetve krémlevesek, főzelékek, salátaöntetek, raguk fűszerezésére is kitűnő.
A friss bazsalikomot felhasználhatjuk az olasz caprese salátához, vagy bármilyen más paradicsommal vagy épp mozzarellával készített előételhez. Ez a fűszernövény jól illik a padlizsánhoz, cukkinihez, káposztához, a szárnyasokhoz. Zöld frissességével jól kiegészíti a chili fűszerességét, a thai, ázsiai fogások elengedhetetlen eleme.
Teák, limonádék, gyümölcsös hűsítők fontos fűszere, amelyet a koktélokhoz is előszeretettel használnak. A bazsalikom a sütemények, desszertek környékén szintén megjelenik, jó barátságot ápol a piros bogyós gyümölcsökkel.

A friss bazsalikomot érdemes szárítva, illetve fagyasztva is tartani, ez utóbbi jobb megoldás, ugyanis a növény intenzív íze ebben a formában jobban megőrződik. Ezen kívül a bazsalikomot olajban, illetve különféle borecetekben is tartósíthatjuk.