Cikkek

A rum az ünnepi gasztronómia része. Szinte elengedhetetlen kelléke a forralt, meleg italoknak, ott a helye számos krémlevesben, nem hiányozhat a süteményeinkből sem, és akkor még szót sem ejtettünk a gesztenyés desszertekről.

Rum történelem

A rumot az emberiség már régóta ismeri, ehhez az italhoz igen hasonló alkoholokat készítettek már az ókorban. Főleg Kelet-Ázsiában voltak kedveltek a cukorból készített párlatok, de a Közel-Keleten is ismert és kedvelt volt ez a fajta alkohol.

A rum robbanásszerű ismertségét az Újvilágban létrejövő ültetvényeknek köszönhette, illetve annak, hogy a cukornádültetvényeken dolgozó rabszolgák a cukor melléktermékéből saját maguknak erjesztettek alkoholos italokat, amelyek a hajósoknak és a matrózoknak köszönhetően a XVII. században világszinten ismertté váltak. A hajósok sokszor vitték magukkal, mivel a rum nem buggyant meg a hosszú út során, bár a legénység szellemi és fizikai állapotát nagyban visszavetette, így a napi munkavégzés is sokszor kérdésessé vált.

Ezek a már rumnak nevezhető italok Észak-Amerikában szintén gyorsan kedveltté váltak, a behozatalt követően az amerikaiak tempósan át is álltak a gyártásra, 1664-ben már saját lepárlójuk volt, és az ital felhasználási körét szintén bővíteni kezdték, a matrózok által feltalált grog után komplexebb, valódi koktélok kifejlesztésébe fogtak.

A rum sikere elképesztő volt, rövid ideig fizetőeszközként is elfogadták, az amerikaiak ugyanis bolondultak a rumért, az éves rumfogyasztás akkortájt bőven 10 liter felett volt.

A kissé karcos, durva barna italt a spanyoloknak sikerült igazán betörniük, a XIX. század derekán Don Facundo Bacardi y Masso az erjesztési és lepárlási eljárások módosításával, több év alatt kifejlesztette az áttetsző, ízében és megjelenésében elegáns párlatot, amely azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

A karácsony és a rum

A téli időszakban különösen felértékelődik ez a párlat, mivel a szezon fogásaiban, süteményeiben, meleg italaiban megvan a maga jól megérdemelt helye.

A rum kitűnő aperitif, azaz nyugodtan indíthatjuk vele az ünnepi vacsorákat, köszöntő italnak is ideális. Ezen kívül a különféle gasztroajándéknak szánt krémlikőrjeinket, különféle esszenciáinkat szintén készíthetjük rummal. Forralt borba, forró teában, tojáslikőrbe és rumpuncsba is kell belőle egy kevés.

A rum a kelt tészták és a piskóták világában ugyancsak otthonosan mozog, mindkét esetben a tészta légiességét növeli, így soha nem érdemes rumaromával helyettesíteni, hiszen pont nem az íze, hanem az alkoholtartalma az, amire a tésztának szüksége van. Ez az alkoholtartalom ráadásul sütés közben szépen el is párolog a tésztából… így emelve meg azt.

A gesztenyés sütemények viszont már kifejezetten a rum ízére vágynak, a kókuszgolyónak, gesztenyepürének, a gesztenyés töltelékeknek egy loccsantásnyi párlat valóban jót tesz. Ugyancsak ott a helye a rumnak a vaníliás, gesztenyés, meggyes vagy épp szilvás ünnepi krémlevesben is. Itt sem mennyiségeket kell a leveshez adni, a rumot fűszerként javasolt használni.