Amíg nálunk sorra születnek a diós és mákos beiglik, dermed a csokoládémáz a zserbón, a doboz mélyén puhul a mézes, és a kezünk alatt finoman kanyarodik a vaníliás kifli, addig a világ más pontjain hasonló vagy merőben más édességekkel várják az ünnepet.
A németek számára a karácsony hagyományos süteménye – a különféle puha, csokoládés mézeskalácsok mellett – a sokáig eltartható, marcipánban, aszalt gyümölcsökben gazdag stollen. A kelt tésztás alapba belegyúrt finomságokkal teli kenyereket számos formában és beltartalommal kapni.
Az olasz gasztronómiában is fontos szerephez jutnak az aszalványok, a citrusok kandírozott héja, amely sok esetben a panettone elnevezésű kalácsukba kerül. A panettone otthoni elkészítése időt és szaktudást igénylő feladat, az olaszok egy része éppen ezért a kedvenc pékségeiben ad fel rendelést egy-egy tisztesebb darabra. A levegős kalács mellett nagy kedvenc még – főleg Észak-Olaszországban - a pandoro, amely tömörebb tésztával rendelkezik, s tölteléke nem is egy-egy maroknyi mazsola vagy kandírozott narancshéj, hanem mascarpone alakú krém, amelyet sok esetben csokoládéval ízesítenek.
A belgák szintén kelt tésztával ünnepelnek, itt a kisdedet ábrázoló kalácsot fogyasztanak az ünnep első reggelén. A Krisztus-kenyér a görög ünnepek idején is megjelenik, sok család a fügés-narancsos Christopsomo-val zárja az karácsonyi étkezést. Svájcban pedig megelőlegezik a szilvesztert és a farsangot, náluk már karácsonykor szerephez jut a fánk, amit forró csokoládéval kísérnek. Mexikóban szintén fánkot, azaz Bunuelos-t sütnek, amelyet édes sziruppal meglocsolva kínálnak.
Az olasz és a német gasztronómia mellett, az angolszász karácsonyok is mazsolában gazdagok, itt a karácsonyi pudingba kerül sok-sok mazsola, arany mazsola és más aszalvány. A lassan készülő édességnek számtalan válfaja ismert, amelyek nem csak méretükben, alapanyagaikban, hanem extra beltartalmukban is eltérnek, hiszen a hagyományoknak megfelelően a pudingban a gyűrűtől a gombig bármi előfordulhat, és nagyon nem mindegy, hogy kinek a tányérján köt ki az egyiket vagy a másikat rejtő szeletnyi sütemény.
Az ételbe rejtett kincsekben nem csak az angolok jók, a dánok is előszeretettel rejtenek el – plusz jelentéstartalommal bíró – mandulaszemeket a karácsonyi rizspudingjukba. Míg az angoloknál a gomb egyet jelent a magányos léttel, addig a dánoknál a mandula a boldog házasélet reményét kelti az azt megtalálóban.
De nem csak Európa északi vidékein rejtegetnek ezt-azt a süteményekbe. A spanyolok karácsonyi, pontosabban vízkereszti desszertjében, a "Roscón de los Reyes" tortában szintén találhatunk egy érmét és egy szem extra babot, és a szintén vízkeresztre kínált francia Galette des Rois is sokszor rejt ilyen kincseket.
A Galette des Rois előtt azonban a franciáknál asztalra kerül a Buche de Noel, azaz a fatörzs torta, amit szépen feldekorálva, számtalan ízben készítenek el, a hagyományos, csokoládés alap mellett.
A már korábban említett magvak pedig nem csak a spanyoloknál, hanem a portugáloknál is jelen vannak a karácsony idején, a mandulából készített marcipánon kívül, az arab alapokon nyugvó Turrón, illetve a fenyőmag is fontos része a helyi ünnepi menünek.
Még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első!